Rólam...
Nevem Balogh Ildikó, és szégyen nem szégyen, 30 éves koromra, két gyerek és számtalan szakma és munkahely után találtam meg Az Igazit: a kéz- és lábápolást. Szakmáim között szerepel külgazdaság, protokoll, rendezvényszervezés, szállítmányozás, kereskedelem, sőt jogi területen is dolgoztam. A gyakorlatban pedig? Egy boxeren és két nagyon cserfes, okos és brilliáns elméjű (ez nem a boxer!) gyereken tanultam türelmet, és azt, hogy figyeljem az emberek reakcióit, mert sokat tanulhatunk tőlük.
Magát a kéz- és lábápolást 2009-ben kezdtem el, de csak 2012-ben fejeztem be az iskolát, ami számomra csak egy papír: a gyakorlatból tanulok és a Vendégeim véleményéből, valamint a folyamatos továbbképzésekből (sajnos tapasztalatom szerint aki csak az OKJ-s vizsgát teszi le, még nem, vagy csak nagyon kivételes tehetség esetén érett arra, hogy elkezdje a szakmát a gyakorlatban).
Szomorúan látom, hogy néhányan nem tisztelik a Vendégeket: ez sajnos ebben az országban már-már elfogadott. Az iskolák kicsit sok "körmöst" adnak a piacnak, akik egymást próbálják alálicitálni mind időben, mind pénzben. De ez tapasztalataim szerint a Vendég rovására megy: így került hozzám már nem egy Hölgy, aki elpanaszolta, hogy irreális árat kértek tőle egy körömhosszabbításért, vagy nagyon olcsó volt, de 1-2 nap múlva már sérült volt a munka (mindkét esetben!). Azt már nem is említem, hogy pedikűrözésnél felháborít az, hogy a benőtt körmöt sokan úgy gondolják, csak a nagy lábujjon kell figyelni/kezelni... és van, hogy fájdalommal engedik el a Vendéget a "szolgáltatás" végével.
Aki látott már dolgozni, tudja, hogy szenvedélyből csinálom ezt a munkát, és a lehető leglelkiismeretesebben: rendszeresen dolgozom cukorbetegekkel, rendszeres "alanyaim" saját szüleim, akik bizony sokat szenvedtek a lábproblémáikkal, amíg nem termett a családban egy szakember. Bár ők még abba a korosztályba tartoznak, aki nem szívesen kérnek ilyen jellegű segítséget, de ma már elképzelni sem tudnák, hogy ne szakértő kezekbe adják a lábaikat.
Hálás vagyok nekik, mert minden alkalommal amikor a kezelés végén megmasszírozom a lábaikat, látom a szemükben az elégedett csillogást és megkönnyebbülést, a boldogságot, hogy sikerült enyhítenem a fájdalmukat, és anyukámnak egy picit visszaadtam a nőiességét is. :) EZÉRT a csillogásért és érzésért csinálom.
Elvem és hitem az, hogy azt adom az embereknek, amit szeretnék én magam is visszakapni. Így igyekszem jó érzéseket és némi kiegyensúlyozottságot adni, és egy kis megnyugvást, hogy legalább amíg nálam van a Vendég, tényleg úgy érezze, hogy körülötte forog a világ.
Én volnék...
És a büszkeségeim:
